Magyar Konyha interjú a Fajszi Paprika Manufaktúrával – 2021

A Magyar Konyha Fajszon járt. A Fajszi Paprika Manufaktúra negyedik generációs családi vállalkozás. Okvátovity László és felesége, Erika a termelésért felel, lányuk, Dóri pedig néhány éve a párjával csatlakozott a szülőkhöz.
2021-Magyar-Konyha-interjú-a-Fajszi-Paprikával

A Magyar Konyha Fajszon

A fajszi családi házban csodálatos, sötétnarancs színű halászlével várnak. Az a fajta paprikapiros, amilyen színű körömlakkot – nem reprezentatív felmérésünk alapján – több nő keres, sajnos hiába.
László fogta hozzá a halat, és a manufaktúra kifejezetten halászlébe szánt paprikája ízesíti. Semmi flanc, a halhoz kilónként egy fej hagyma és egy púpozott kanál pirospaprika kerül. A tiszai és dunai halászlevesek antagonisztikus ellentétét boldogan zárójelbe téve, nehéz elképzelni ennél jobbat. Az édes lé kanalazását is nehéz abbahagyni, az pedig, hogy a családdal együtt lehet kézzel, cuppogva enni utána a halszeleteket, szinte teljesen feledteti az interjúhelyzetet: otthon vagyunk és beszélgetünk.

A Magyar Konyha Fajszon járt a Fajszi Paprika Manufaktúránál
László: A halászlébe a paprikák anyja, a kurucpaprika kerül. Valamikor úgy csinálták, hogy az enyhén csípős paprikát félbevágták és a Dunában kimosták, hogy kikerüljön a magja és az ereje. Valójában akkor még neve sem volt, talán innen ered a törökbors. Csak így emlegették: a paprika anyja.

Magyar Konyha: Innen ered a családi vállalkozás is?

László: Öregapám halászatból élt. Télen-nyáron járt a Dunára, én pedig mentem vele már kisgyerekként. Amikor már volt hat-hét kisebb hal, az öreg kivette a ladikból a bográcsot, kilötybölte és felakasztotta egy fűzfára. Gyorsan megpucolta a halakat, egészben beledobta, megrakta a tüzet, rá a paprikát, és mire a másodikat eresztettük a hálóval, már megvolt a halászlé a Duna vizéből. Két kilométerről lehetett érezni az illatát – a paprika ugyanez volt, mint ami a miénkben van. Aztán elkezdték nemesíteni a paprikákat, mi pedig nem értettük a haverokkal, hogy miért nincs olyan halászlé, mint amit a nagymamánk főzött.
A kurucból lett a picike, szív alakú, lapos kárászparika, amit elkezdtek nemesíteni, amíg édes nem lett, hogy megspórolják az előbb említett mosást. Én pedig még mindig kerestem a dédi halászlevének az ízét, ezért kértem néhány magot a kutatóintézetből és bogyiszlói idősektől, hogy ismét kurucpaprika kerülhessen a halászlébe. Nem mélybordó a színe, ebben az íze a lényeg.

Már sorban állnak ezért a paprikáért a halászléfőző versenyek előtt, még Szegedről is.

Az igazi fajszi paprika

Magyar Konyha: Nemzedékek óta foglalkozik paprikával a család. Nem volt kérdés, hogy önök is folytatják?

László: A nagyszülők mesélték, hogy

a húszas-harmincas években a környéken még a házasságkötés is a paprika körül forgott.

Ha például nagy paprikások voltak a fiú szülei, és a lánynak nem volt ehhez semmi köze, azt nem nagyon tolerálták. Az volt a mondás, hogy elveheted, de menni kell a portáról.

Erika: Mi azért ezt már nem így éltük meg, de még össze sem házasodtunk, már közös földünk volt. Mindkettőnk szülei paprikáztak, kaptunk 800 ölet tőlük, és ott kezdtük el a saját termelést.

László: Már a dédszüleink is paprikáztak, én meg majdnem a paprika földön születtem. Abban az időben az utolsó percig dolgoztak az asszonyok is. Természetes volt, hogy visszük tovább, el sem tudtuk képzelni, hogy mást csináljunk. Tanultam szakmát is, de az csak egy dolog. Karosszérialakatos és -fényező voltam, meg is próbáltam elhelyezkedni, de nem éreztem magam annyira jól a műhelyben, mint a paprikaföldön.

Erika:
 Nem gondolkodtam én sem másban. Vittük tovább, amit a szülők elkezdtek, először piciben, pénzt sem vettünk ki belőle, inkább folyamatosan fejlesztettünk. Kezdetben a munkahely mellett kellett csinálni, de örültem, ha kiszabadultam végre a földre.

A fajszi paprika manufaktűra már 4 generáción keresztül termel paprikát

Magyar Konyha: Változott a paprika értéke?

László: A régi rendszerben tiltott volt a paprikázás, olyan volt, mint a váltó, többet ért a pénznél is.

A fináncok is tudtak róla, de szemet hunytak némi térítésért cserébe. Ha mégis elkaptak, mert felbosszantották őket, akkor várt a börtön. Éjjel vitték át ladikban Bogyiszlóra a zsákokat a Dunán, ott voltak a kofák, akik sótól kezdve ékszereken keresztül mindent adtak érte. Ha paprikád volt, mindened volt.

Erika: 
Most már egyre kevesebben foglalkoznak paprikával, ennek ellenére nagyobb a verseny, mint régen. Ráadásul sokan csak a mennyiségre mennek. Tömegtermelésben szerintem sosem fognak olyat előállítani, mint mi.

Oszd meg másokkal is:

Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on linkedin
LinkedIn

Kapcsolódó cikkek

Diningguide-Exkluzív-Riport-a-Fajszi-Paprika Manufaktúrával

Diningguide exkluzív riport a Fajszi Paprika Manufaktúrával – 2021

“Van egy család, akinek mindennél többet jelent a rubinvörös fűszer, a pirospaprika: ők a Fajszi Paprika Manufaktúra, akik már negyedik generáció óta foglalkoznak termesztéssel és feldolgozással. Jelenleg harminc hektáron folyik a termelés: Vikica fantázianevű paprikájukat a 2020-as nemzetközi Great Taste Awards két csillaggal is kitüntette.”

Olvass tovább